Kai magányosan ült a nappaliban a kanapén és a tv-t nézte, de nem volt benne semmi érdekes. Egy ideig kapcsolgatta a csatornákat, de semmit sem talált, ami ínyére lett volna, még a szokásos sorozata sem kötötte le a figyelmét, amit mindennél jobban imád. Folyamatosan Jan járt a fejében és az foglalkoztatta, hogy mit csinálhat, mert egész nap alig látta.
Délután 14:25 volt. Próbált a sorozatára koncentrálni, de képtelen volt. Nem törődött semmivel, egyszerűen csak bekapcsolva hagyta a tv-t és elindult felfelé a lépcsőn. Minden fokot remegve tett meg, hisz nem tudhatta mi várja majd, ha benyit hozzá. Mire kiszakadt a gondolataiból, már Jan szobájának ajtaja előtt állt. Keze a kilincsen volt, de még várt. Nagyot sóhajtott és mielőtt benyitott volna, nyögéseket hallott, de csak a lányét és senki másét.
Csak nem megunta a sok játszadozást és feladta a szűzies életet? Pasival lenne vagy netán maga segít égető gondjain? Nem tudta biztosan, mindenesetre benyitott és akkor látta meg, hogy Jan az ágyon vonaglik pont úgy, mintha egy férfivel lenne. Tátott szájjal figyelte, ahogy időnként felemelkedik, majd visszaereszkedik az ágyra. A látvány számára is izgató volt. Képtelen volt megmozdulni, csak bámulni tudta őt, miközben elképzelte, hogy milyen lenne, ha ő lenne a combjai között és a nevét nyögné vagy sikítaná.
- Kai... - szökött ki a neve a lány száján.
Kai? Azt mondta Kai? Férfiassága hirtelen dagadt meg a nadrágjában és fájón kezdett lüktetni. Ajkai kicserepesedtek, torka kiszáradt, szemei izzani kezdtek és szemfogai megnyúltak a szájában. Zihálni kezdett. Birtoklási vágya eddig soha nem látott méreteket öltött. Akarta a lányt... itt és most! Évek óta ez az érzés keríti hatalmába amikor megpillantja őt vagy megérzi az illatát.
- Kai... - nyögte a lány egyre kéjesebben.
Nem bírt parancsolni magának, lassan az ágyhoz sétált, óvatosan befeküdt mellé és csak nézte. Minden önuralmára szüksége volt, hogy ne veszítse el a fejét és ne essen neki. Annyira elmerült azokban a gondolatokban, hogy miket is csinálhatna vele, hogy észre sem vette, a mellette ébredező lányt.
Jan megfagyott, amikor meglátta maga mellett a gondolataiba merült fiút. Először nem tudott mit szólni a helyzethez, de amint rájött, hogy mire megy ki a dolog, azonnal meglökte a fiút.
- Mi a francot keresel a szobámban? - ordította, mire Kai csak egy perverz mosolyt engedett meg magának.
- Úgy hallom jó álmod volt. - kacsintott rá a szokásos huncutsággal.
- Az volt, míg meg nem láttalak. - nézett rá dühösen.
Kai ismét csak kacsintott. - Meg hiszem azt. - nyalta meg ajkait. - Ha velem álmodsz, az csak jó lehet.
Jan azonnal kapcsolt. - Honnan veszed, hogy veled álmodtam? - váltott át a szokásos modorba.
- Kai.... Kai... - utánozta a lányt. - Nem volt nehéz kitalálni.
- Kifelé! - mutatott Jan az ajtó felé. - Tűnés!
- Jó.... megyek. - kászálódott ki az ágyból és indult el kifelé, de az ajtónál megállt. - Ha ennyire vágysz arra, hogy megdugjalak, csak kérj meg.
- Tessék?
- Hallottad. - incselkedett a lánnyal.
- Tűnj el innen! - kiáltotta Jan, majd neki vágott egy párnát.
A fiú türelme akkor hirtelen elfogyott, visszaindult, bevágta maga mögött az ajtót és bemászott az ágyba. Mielőtt még ellenállásba ütközhetett volna lefejtette a takarót a lányról, kezeit feltolta a feje fölé tolta, befészkelte magát a combjai közé és olyan közel hajolt hozzá, amennyire csak lehetett.
- Engedj el! - követelte a lány.
- Nem. - válaszolta egyszerűen.
Kíváncsisága nagyobb volt a dühénél, ami minden percben arra próbálta rávenni, hogy erővel szabaduljon ki és hajítsa ki a fiút a szobájából. Ahogy Kai nézett rá teljesen elvarázsolta. Gyönyörű barna szemei vágytól izzottak, keménysége a szeméremdombján lüktetett és ami még rosszabb volt, ő is ugyanannyira vágyott rá, mint ahogy érezte, a fiú is rá.
Jongin ahogy nyugtázta magában, hogy nem ütközik ellenállásba, azonnal támadásba lendült. Elmosolyodott, amint meghallotta a lány zihálást és érezte, ahogy egyre jobban reszket alatta. Nem gondolkozott sokat,egyszerűen csak bezárta a köztük lévő távolságot és gyengéden összeérintette a szájukat. Kicsit meglepődött, mikor Jan azonnal válaszolt az ajánlatra.
Vajon tudja mennyire vágyott erre a pillanatra? Bal kezével benyúlt a lány hálóinge alá és a jobb mellét kezdte masszírozni, amire válaszul csak egy halk nyögést kapott. Annyira elkapta a hév, hogy észre sem vette, hogy kibújtatta Jan-t a bugyijából és letolta a nadrágját az alsójával együtt. A következőben már eszét vesztve hatolt belé.
Jan az érzéstől hirtelen magához tért a bódulatból. - Mit csinálsz?
Ő is kinyitotta a szemét. - Nem akarod?
Jan megfeszítette a testét és ismét próbált kiszabadulni. - Eressz el!
- Nem. - vágta rá azonnal.
- Jongin.... - nem tudta befejezni a mondatot, mert a fiú lökni kezdett és elérte benne azt a bizonyos pontot, amitől csillagokat látott.
Nem akarta magát ilyen könnyen megadni és az sem tetszett neki, hogy ennyire szemtelenül kihasználja a vele kapcsolatos erotikus álmát. Ez így nem helyes! Nem így kellene megtörténnie, hanem úgy, hogy ő is beleegyezik. Gondolkodás nélkül lelökte magáról és visszavette a bugyiját, majd eltűnt a fürdőszobában és magára zárta az ajtót.
Kai köpni-nyelni nem tudott a meglepettségtől és miután összeszedte magát, kiment a szobából és visszaült a nappaliban a tv elé. Bárhogy is próbált koncentrálni, mindig a lány arca volt előtte, ahogy élvezte, hogy megállíthatatlanul haladnak afelé, hogy végre megtörténjen az, ami után oly annyira áhítozik már évek óta. Mire felocsúdott, a család néhány tagja már hazaért.
Miután Jan lezuhanyzott és átöltözött, dühösen szaladt le a nappaliba és ott meglátta Kai-t, akivel ott volt Thom, Lucy és Frank is, de nem érdekelte, hogy hallani fogják, mert úgy is koreaiul fogja számon kérni. A többiek azonnal látták, hogy a fiú ismét olyat tett, amivel felhúzták, de nem szóltak semmit, ő pedig egyszerűen csak rázúdított mindent.
- Hogy lehetsz ekkora görény?
- Miről beszélsz? - próbált úgy tenni Kai, mintha nem értené miről van szó.
- Hogy van képed olyanra kényszeríteni, amit nem akarok? - mikor a többiekre nézett, akkor látta, hogy értetlenül állnak és őket figyelik.
- Kényszeríteni? - csattant fel Kai. - A farkam simán beléd csúszott és különösebben meg sem kellett erőltetnem magam.
Jan forrt a dühtől. - Én nem az egyik kis ribancod vagyok, hogy bármire rávehess! Ha még egyszer akaratom ellenére hozzám érsz, véged! - miután elmondta amit akart, felkapta a táskáját és kiviharzott a házból.
Kai nem értette a viselkedését, hisz eleinte küzdött, majd mégis engedett neki, aztán pedig lelökte magáról, mikor átlépték azt a bizonyos határt és erre most ezeket a szavakat mondta. Nem számított, mert eltökélte magában, hogy ennek a dolognak még korán sincs vége. Az esti bulin majd választ kap.